TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS:

Dél-Amerika

Dél-Amerika történelmét három nagy szakaszra lehet osztani. Az első a spanyolok megérkezéséig tartott, az 1500-as évek első feléig. A második a spanyol és portugál gyarmatosítás időszaka, míg a harmadik a függetlenné válás utáni időszak. Az első kettőről most lesz szó, a harmadik szakaszról az illető országnál. Azt mondják, hogy már 12,000 évvel ezelőtt megjelentek az első emberek Dél-Amerikában, akiknek nem okozott gondot, hogy nem voltak kiépített utak a mai Panama és Kolumbia között. Több társadalom is fejlődött az Andok lejtőin, de a pálmát az inkák vitték el, akik birodalmuk fénykorában 12 millió embert igazgattak és a birodalom a mai Észak-Ecuadortól Chile középső részéig tartott az Andok egész szélességében. Bár próbálkoztak az Amazonas-medence meghódításával is, ők hamar megtanulták a leckét, amit az amerikai hadsereg csak Vietnamban tanult meg: egy dzsungelben nem győzhet reguláris hadsereg a gerillák felett.

Amikor Kolumbusz eltévedt és véletlenül kikötött a Karib-szigeteknél, hamar rájött arra, hogy nem Indiát találta meg, hanem valami mást. Örömmel újságolta el ezt a spanyol királyi udvarban. Aminek örültek a spanyolok, annak a portugálok annál kevésbé, ugyanis Atlanti érdekeiket vélték veszélyben forogni, mellesleg teljesen jogosan. Nem sokkal később egy portugál hajós – Vasco da Gama – ténylegesen eljutott Indiába, megkerülve a Jóreménység-fokot, ezzel a portugálok egyenlítettek. De a viták csak sokasodtak. A két hatalom az éppen aktuális római pápához – aki VI. Sándorként vonult be a történelemkönyvekbe – fordult, hogy járjon el vitás ügyükben. A gordiuszi csomót egy szerződés vágta ketté, amit a kötés helyéről Tordesillas-i Szerződésnek neveznek és 1494-ben kelt. Ez a szerződés garantálta a portugáloknak Afrikát és Ázsiát, illetve az Atlanti-óceánt a mai 48. nyugati hosszúsági fokig – amit akkor csak nagyjából ismertek. Az azon túli területeket – tehát az Újvilágot – a spanyolok kapták meg e szerződés szerint. A mai Brazília 1494-ben még felfedezésre várt, így a portugálok nem is sejtették, hogy mekkora területet fognak birtokolni, ugyanis Brazília a 48. foktól keletre van, de erről majd később. Dél-Amerika partjait 1498-ban vélték felfedezni. Az első embert, akinek sikerült tengeren átjutnia az Atlanti-óceánról a Csendes-óceánra, Ferdinánd Magellánnak hívták. Az ő hajói vitorlázták körbe először a Földet 1521-ben.

Az első komoly spanyol hódító a Francisco Pizarro névre hallgatott. Őt 1524-ben az aranyról szóló pletykák motiválták arra, hogy útra keljen. Így kezdődött a nagyszerű inka birodalom gyors pusztulása. Bár Pizarrónak csak 200 emberre futotta, azok könyörtelen, jól felfegyverzett szerencsevadászok voltak. Az inkák nem ismerték a puskát, amit a spanyolok előszeretettel használtak. Ám a hódítók igazi szövetségesei az Európából importált fertőzések lettek, amik ellen a bennszülött indiánoknak nem volt védettségük. Az inka birodalom vezére – Huayna Capac – is himlőben halt meg, amit egy spanyol küldönctől kapott el. Halála előtt azonban még elkövetett egy végzetes hibát. A két fia között felosztotta birodalmát, ami szinte a halála napján már viszálykodást váltott ki a két ambiciózus gyermek között. Polgárháborús idők követték az apa halálát, aminek eredményeként az erősebb fiú megverte és elfogta a gyengébbet. Mindez a megosztott erő a spanyolok malmára hajtotta a vizet. Pizarro ugyanis követte a győztes fiút és annak győzelme után találkozott vele. A találkozón aljas módon elfogta. Az inkák komoly váltságdíjat ajánlottak fel válaszlépésként. Azonban a spanyolok, miután megszerezték a váltságdíjat, koholt vádak alapján elítélték és kivégezték az inka vezért 1532-ben. Az inkákat még ez a hír sem egyesítette újra, sőt, a néhai főváros, Cuzco kapuit egy áruló inka nyitotta meg Pizarro kegyetlen katonái előtt 1533-ban. A spanyol vezér kinevezte az egyik főrangú inkát királynak, akit ő a háttérből irányított.

A spanyolok szép lassan kiépítették dél-amerikai birodalmukat. A meghódított területet 7 részre osztották, mindegyiket egy spanyol főúr kezébe adva. Az új birodalom központja Lima lett, a mai Peru fővárosa. Hivatalt csak Spanyolországból származó spanyolok kaphattak. A spanyol szülőktől származó, de már Dél-Amerikában születetteket hívták kreoloknak és ők váltak a földbirtokosokká. A spanyol apától és indián anyától származó gyerekekből lettek a meszticek, akiket általában kizártak az uralkodó körökből. A spanyolokon kívül a portugálok játszották a legfontosabb szerepet Dél-Amerika történelmében. A Tordesillas-i szerződés nekik juttatta a mai Brazíliát, amit ők úgynevezett kapitányságokra osztottak és azokon keresztül próbálták fenntartani befolyásukat. Az angolok, franciák és a hollandok sem akartak kimaradni az osztozkodásból, de nekik már csak a Karib-tenger néhány szigete és a mai Dél-Amerika északkeleti része jutott. Az 1800-as évek eleje Dél-Amerikába is elfújta a függetlenség szelét. A napóleoni háborúk elvonták a spanyolok figyelmét. Mikor Napóleon lemondatta a spanyol királyt, a helyi kreolok átvették a stafétabotot a spanyol helytartóktól arra hivatkozva, hogy ha majd újra lesz spanyol király, akkor újra jöhetnek a helytartók. Aztán 1814-ben újra lett spanyol király, de a kreolok – mint ahogyan ez sejthető volt – nem akarták visszaadni a hatalmat, sőt Venezuela és Argentína már ki is kiáltotta függetlenségét.

A két gócpontból egyidőben indult két nagy sereg Dél-Amerika felszabadítására két nagyformátumú vezetővel. Egy San Martin nevű úriember Argentínából Chilén és Perun keresztül érkezett meg az ecuadori Guayaquil városába. Ott találkozott a Simón Bolívar vezette északi sereggel, amely Venezuelából Kolumbián keresztül jutott el a kikötővárosba. Két dudás nem fér meg egy csárdában, tartja a közmondás. Ez esetünkben is igaz lett. A vita alapját az államszervezés váltotta ki. Bolívar eszméi kerekedtek felül, azonban az általa kiagyalt államszövetség nem volt hosszú életű és hamar felbomlott. A mai államok nagymértékben tükrözik a spanyol uralom alatt kialakult kormányzóságokat. Bár mindegyik ország szuverén állammá vált, a stabilitás hiánya, a diktátorok jelenléte és a puccsok garmadája közös tulajdonságukká vált.