TÖRTÉNELMI ÁTTEKINTÉS:

Új-Zéland

Az elsõ európaiak egy holland hajóról pillantották meg az Északi-sziget partjait. Mit sem sejtve partra is szállt egy csónaknyi tengerész. De pechjük volt, ugyanis õk lettek az aznapi vacsora a helyi bennszülöttek asztalán. Ez a húsbavágó kaland egy idõre elbátortalanította az európai hajósokat. James Cook kapitány volt a következõ, aki immár angol zászló alatt kikötött a szigeten és rögtön angol felségterületnek is nyilvánította azt. A sziget csak lassan népesült be. Részben azért, mert nagyon távol volt Európától, részben, mert az angolok el voltak foglalva Ausztráliával. A szigeteken élõ maorik kezdetben ellenségesen fogadták a “betolakodókat”, de aztán megbarátkoztak velük. 1836-ban érkezett egy James Busby nevû brit alattvaló, aki azt a feladatot kapta királyától, hogy próbálja meg kolóniává szervezni a területet. Ám ehhez nem sok segítséget kapott feljebbvalóitól. Még a Sydney-bõl Russelbe szóló hajójegyét is maga vette meg. Busby barátunkat el is nevezték a fegyver nélküli katonának.

Egészen addig nem került az új gyarmat reflektorfénybe, míg egy vállalkozó kedvû francia partra nem szállt és azt nem ígérte a maoriknak, hogy vissza fog jönni hajókkal és megvédi õket a betolakodó angoloktól. Ez nem tetszett franciahon õsellenségének, Angliának, ezért 1840-ben egy Hobson nevû kapitányt küldtek és kinevezték õt az új föld kormányzójának. Hobsonnak elõször azonban ki kellett egyeznie a maorikkal. Busby-t kérte meg a közvetítõ szerepre, ezzel el is érkeztünk a Waitangi szerzõdéshez. Ebben a szerzõdésben biztosította Anglia a védelmérõl a bennszülötteket, cserébe viszont kötelezte földjeik egy részének eladására. A szerzõdést kétnapi vita után elfogadták. Ám a maorik, úgy tûnik, máig nem egységesek a szerzõdést illetõen. Érdekesség, hogy a maoriknak nem volt írott nyelvük, ebbõl kifolyólag az angolok írták le úgy, ahogy azt hallották.

Az angolok szép lassan benépesítették a szigeteket, pontosabban igazából a birkáik tették ezt. Új-Zéland 1947-ben vált teljesen függetlenné az angol oroszlántól. Ma az egyetlen kapcsolódási pont az Egyesült Királysággal a Fõkormányzó kinevezésében van. Ez a pozíció nálunk az államelnöki posztnak felel meg, tehát inkább reprezentatív jellegû. A szabadon választott új-zélandi miniszterelnök tesz javaslatot a fõkormányzó személyére és az angol uralkodónak jóvá kell azt hagynia. Ennyi. Ettõl függetlenül az angol királynõ képe van minden helyi pénzen. Mint megtudtam, megszokásból.